Érzelmek elfojtása
„Az érzelmek elfojtása általában már az élet első napjaiban, első óráiban elkezdődik. A csecsemőt, amint megszületik, elindítják az érzelmi elfojtás útján. Az újszülött képtelen érzelmileg kezelni a helyzetet, mégis már az első este elszakítják őt az anyjától, etetési és tisztálkodási időpontokat kényszerítenek rá, szilárd bölcsőbe fektetik, azok után, hogy kilenc hónapig egy folyamatosan mozgó, puha burok nyugalmát érezte. De mivel nem beszél… Még hogy a csecsemőnek sírnia kell, mert ‘ettől erősödik a tüdő…’ Hiába ismert, hogy a tüdő nem izom, amit edzeni lehetne, a hiedelem tartja magát! (…)
Hamar megtanuljuk, hogy nincs jogunk ‘feleselni’ a szülőkkel, vagy túlságosan kitartóan kérni. A túlzott mértékű engedelmességre szorított gyerekekből olyan felnőttek lesznek, akik nem képesek önmagukban kérdéseket feltenni, mivel megszokták, hogy mindig mindenre megkapták a válaszokat, anélkül, hogy időt vagy engedélyt kaptak volna arra, hogy önmaguk fedezzenek fel vagy érezzenek valamit.”
(Isabelle Filliozat)
(Fotó: Pixabay)
