Pont az ellenkezőjét…
„Ha a gyerekeinkkel megismételjük a szüleink helytelen vagy agresszív viselkedését, annak az a célja, hogy elfojtsuk és mélyen magunkba zárjuk fájdalmunkat… Úgy viselkedem, ahogy egykor az anyám, mert nekem is a hasznomra vált, és nem fájt. Ilyenkor nagyon összetett folyamat játszódik le. A bántalmazó szülővel való azonosulásnak két célja van: egyrészről tudattalanul meg akarjuk érteni, mi játszódhatott le benne, másrészről bosszút akarunk állni valakin az elszenvedett sérelemért, hogy az elfojtott, iszonyú haragunktól megszabadulhassunk végre. Másvalakin fogunk bosszút állni. Vagy a gyerekünkön, vagy valakin, aki függ tőlünk és sérülékeny. De mivel nem ő a valódi bűnös, a bosszúvágy kielégítetlen marad.
Amikor a szülő tudatában van annak, hogy gyerekkorában trauma érte, ezért elhatározza, hogy ő pont ellenkezőképpen fog a gyermekével viselkedni, akkor is sokszor tehetetlenül kell tapasztalnia, hogy minden erőfeszítése ellenére az eredmény ugyanaz lett. Valaminek az ellentéte csak az érem másik oldala. Ha ‘pont az ellenkezőjét’ akarjuk tenni annak, amit a szüleink tettek velünk, akkor még mindig az ő hatásuk alatt cselekszünk, és nem vesszük észre a gyerekünket.”
(Isabelle Filliozat)
(Fotó: Unsplash)