Magamraismerő

Írja: Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Te mersz nemet mondani a gyerekednek?


Mint a falra hányt borsó. Mintha a falnak beszélnék. Szelektív halláscsökkenése van. Csak azt hall meg, amit akar. Rám se bagózik. Én aztán beszélhetek neki. Mintha a fülein ülne. Néha azt hiszem, hogy süket.

Megannyi szép szinonim mondat. Mind ugyanarról szól. Én dumálok a gyereknek, ő meg rá(m) se hederít.

Az elmúlt hetekben a szülő-kisgyermek konzultációimon ez a témakör mindent vitt. Már-már az volt az érzésem, hogy szülőként gyakran képtelenek (vagy bátortalanok?) vagyunk arra, hogy nyíltan, érthetően, világosan, az esetleges konfrontáció és konfliktus lehetőségét is felvállalva, „direktbe” kommunikáljunk a gyerekünkkel.

Egyre több család érkezik azzal, hogy kezelhetetlen, értetlen, izgága, mindennel ellenkező, szófogadatlan a kisgyerek. És persze hamar kiderül, hogy szabályokat felállítani, határokat meghúzni, az élhető élethez kereteket alkotni és ezeket meg- és betartani is szinte képtelenek, de legalábbis nagyon nehezen birkóznak meg vele. Nem csoda, hiszen nyílt, direkt, őszinte és határozott kommunikáció nélkül mindez hiteltelen, bizonytalan és kiszámíthatatlan. Vagyis szinte lehetetlen és használhatatlan.

Az egészen kicsi gyerekek pedig éppen így kommunikálnak: nyíltan és direktben. Simán az arcunkba vágják még azt is, hogy ronda az új frizuránk, pocsék ebédet főztünk vagy éppen utálnak minket. Mi azt gondoljuk, tapintatlanok, pedig csak nyíltak és egyenesek. Őszinték és felvállalják a véleményüket és az álláspontjukat. Ők így közölnek és ebből a beszédből értenek. Kifejezik az akaratukat, a szándékaikat és ezt várnák tőlünk is.

Sokkal kevésbé értik a burkoltan megfogalmazott, igazából másnak címzett vagy a mással „megüzent” célzásokat, kérdések formájában megfogalmazott utalásokat, körülírásokat, vagy a bonyolult, barokk körmondatszerű magyarázatokat. És mivel nem értik, ezért vagy frusztráltak lesznek, vagy éppen totálisan figyelmen kívül hagyják. Mi pedig azt gondoljuk, hogy értik, csak nem hallják, vagy nem figyelnek, ezért újra megismételjük. Meg újra, meg újra, meg újra. De már egy kicsit hangosabban, egyre fokozódó hangsúllyal és egyre fokozódó hangulatban. Ők is egyre feszültebbek lesznek, és természetesen mi is.

Az indirekt, másnak címzett, burkoltan megfogalmazott információkat csak nagyobb korukra tanulják meg értelmezni és akkor lesznek képesek hasonló módon kommunikálni is. A szocializáció, a közösségbe való beilleszkedés egyik feltétele, hogy lehetőség szerint kerüljük a konfliktusokat és csak akkor konfrontálódjunk, ha nagyon muszáj. Viselkedjünk illendő módon, ne rontsunk ajtóstól a házba, inkább taktikázzunk. Akár azon az áron is, hogy nem érjük el, amit szeretnénk. Vagy elérjük, de sokkal nagyobb energia-ráfordítás árán. Lehet, hogy a külvilágban eléldegélünk így, de hogy családon belül nehézkesen, sok játszmával, az szinte biztos.

Talán ennek a jelenségnek lehet az a hozadéka, hogy alig merünk nyíltan fogalmazni, felvállalni a véleményünket, és mindezt annak címezni, akinek valójában szántuk. Alig merünk kiállni az igazunkért, és félünk érvényre juttatni szándékainkat és igényeinket. Ehelyett kerülőutakat használunk.

Nohát, a kicsi gyerekek még nem ilyenek. Simán felvállalják a véleményüket és tűzön-vízen elérik, amit elhatároztak. Mi, szülők pedig sokszor velük szemben se merjük vállalni a szándékainkat, az akaratunkat. Nekik ez nagyon fontos lenne, mert ebből értenek, és ebből tanulnak. Azt, hogy rajtuk kívül mások is léteznek, és ezeknek a másoknak is van véleménye, vannak igényei, szándékai és céljai. És megtanulják figyelembe is venni ezeket.

Nemrégiben találkoztam olyan tippekkel és ötletekkel, amelyek abban próbáltak segítséget nyújtani a szülőknek, hogy hogyan NE kelljen nemet mondaniuk a gyereküknek. Nem volt mindez híján a nyelvi bravúroknak, körmönfont szófordulatoknak sem. Már miért NE lehetne nemet mondani a gyerekünknek? Védeni akarjuk valamitől? Károsodik, sérül, ha valamit nem tehet, vagy nem kaphat meg? Vagy bizonyos helyzetekben a mi igényünket az övé elé helyezzük?

Lehetséges, hogy egyszerűen csak félünk, tartunk a reakciójától? Vagy inkább attól félünk, hogy ha konfliktusba keveredünk, hogyan fogjuk mindezt szabályozni? Tudjuk-e egyáltalán uralni majd ezt a szituációt? Vagy talán a saját reakciónktól, viselkedésünktől félünk? Attól, hogy esetleg leveszítjük a türelmünket és elszakad a cérna?

Szülőként nem lehetünk olyan naivak, hogy azt gondoljuk, azzal teszünk jót a gyerekünknek, ha nem konfrontálódunk vele, és lehetőleg nem mondunk nemet. Ha mi nem tesszük meg, akkor (teljesen normális módon) megteszi majd a külvilág. És ha előtte a segítségünkkel nem tapasztalta meg azt, hogy sokféle ember sokféle igénnyel, akarattal és céllal létezik, és hogy vannak dolgok, amikért meg kell dolgozni és időnként mégis kudarcot vallunk, akkor ilyen helyzetekbe csöppenve könnyen eszköztelenné és tehetetlenné válhat. Nem lesz stratégiája azokra az élethelyzetekre, hogy hogyan oldjunk meg egy nehéz szituációt a másikkal, hogyan érvényesüljünk, hogyan álljunk ki saját magunkért. És nem utolsó sorban hogyan vegyük figyelembe, és adott esetben helyezzük a magunké elé a másik ember érdekeit, igényeit is.

Röviden: hogyan legyünk elfogadó, empatikus, de egyben hiteles, kongruens, vagyis önmagunkkal azonos emberek.  

Arról, hogy hogyan lehetünk ebben a gyerekünk segítségére, hogyan könnyíthetjük meg az ő és a magunk számára a családi együttélést és majd a beilleszkedést a tágabb közösségekbe, a legközelebbi bejegyzésemben írok majd.

 

 

Ha úgy érzed, anyai szerepedben bizonytalan vagy, nehézségeid vannak a hétköznapok levezénylésével, úgy érzed, elfáradtál, támogatást keresel, segítséget kérsz, vagy csak meghallgatásra vágysz, lehetőséged van személyes találkozóra, konzultációra velem Budapesten, Székesfehérváron és Móron.

A 30-4795795-ös telefonszámon kérhetsz tőlem előre időpontot.

Ha csecsemődnél vagy kisgyermekednél alvási, táplálási, viselkedésbeli problémákat észlelsz (sírósság, nyugtalanság, erős dacosság, „hiszti”, testvérféltékenység, agresszivitás, szorongás, félelem az elválástól), nem hízik, hasfájós, és próbálkozásaid a probléma megoldására eddig nem jártak sikerrel, a konzultáció szintén segítségedre lehet. Ugyanezen a telefonszámon foglalhatsz időpontot Budapestre, Székesfehérvárra vagy Mórra.

További részletek: http://www.babamamaharmonia.hu

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna